Az egészben az volt a legrosszabb, hogy igenis szükségem volt rá. Csak nehezemre esett elfogadni, hogy pont Aaron volt az, aki hajlandó segíteni.
Kihúzta magát.
– Nagyokos Clark Kent? – Összevonta a szemöldökét. – Ez bók akart lenni?
Összeszorítottam a számat.
– Egy frászt. – Forgattam a szemeimet, jóllehet rátapintott a lényegre.
Simán kinéztem volna belőle, hogy titkon ő Superman. Nem a köpenyes fickó, hanem az öltönyös, az irodai állásával, aki, mondjuk úgy… irodakukac létére túl szexi. Nem mintha ezt valaha is beismerném. Még Rosie előtt sem.
Aaron pár másodpercig az arcomat fürkészte.
– Azt hiszem, mégis bóknak veszem – jegyezte meg végül, és alig észrevehetően felfelé kunkorodott a szája széle.
Önelégült Clark Kent-hasonmás.
Önelégült Clark Kent-hasonmás.– Nos, akkor sem az
