Szótlanul néztük egymást. A szám válaszra nyílt, és hangtalanul mozogtak az ajkaim, amíg el nem határoztam magam.
– Oké. – Szóval tényleg elment az eszünk. – Benne vagyok.
Szóval tényleg elment az eszünk.Aaron arcán átsuhant egy árnyék.
– Benne vagyok – ismételte.
Bizony. Oda a józan eszünk.
Bizony. Oda a józan eszünk.Ez a megállapodás szokatlan helyzetbe hozott minket. Hirtelen nehezebbnek tűnt a levegő, olyan fojtogatónak, hogy alig bírtam lélegezni.
– Jól van. Oké. Rendben. – Végighúztam az ujjamat a patyolattiszta műszerfalon. – Akkor hát megegyeztünk. – Szemügyre vettem egy képzeletbeli porszemet, és minden eltelt másodperccel egyre idegesebb lettem. – Rengeteg részletet kell megbeszélnünk. – Például azt a tényt, hogy el kell játszania, hogy járunk, nem pedig csak az esküvőre kí
