– Szerintem remekül kijövünk egymással.
Elfojtottam a nevetést.
– Na jó, ez már tényleg vicces volt. Szép munka, Blackford.
– Nem vicceltem! – Lebiggyesztette a száját. – Különben is, én vagyok az egyetlen jelölted – vágott vissza.
Maldita sea. Ebben sajnos igaza volt.
Maldita sea.Nekidőltem a csukott ajtónak, ő pedig azzal folytatta:
– Talán egyedül akarsz elmenni arra az esküvőre? Mert én vagyok az egyetlen, aki segíthet.
A fenébe, tényleg ennyire elkeseredettnek és élhetetlennek hisz engem.
A fenébe, tényleg ennyire elkeseredettnek és élhetetlennek hisz engem.Igen – vágta rá a belső hangom. Mert az is vagy.
IgenMert az is vagyMegráztam a fejem, és ahogy egyre nőtt az elkeseredettségem, kezdtem komolyan latolgatni ezt az eszelős ötletet, amiben neki is szerepe volt.
– Jól van –
