– Fontolóra vetted az ajánlatomat? – kérdezte Aaron.
Mozdulatlanná dermedtek az ujjaim a biztonsági övön. Lassan felemeltem a fejem, és felé fordultam.
Amióta beültem az ázott sejhajommal a kocsijába, most először vettem úgy igazán szemügyre Aaront. Teljes mivoltában. Az arcát oldalról megvilágította az utcai lámpák gyér fénye. A vihar már elült, de még sötét és haragos volt az ég, mintha csak rövid szünetet tartana, mielőtt istenigazából rázendít.
Gyakorlatilag sötétben ültünk, így nem tudhattam biztosan, hogy Aaron szeme mélykék-e, ami azt jelenti, hogy komolyan beszél – reméltem, hogy nem ez a helyzet –, vagy az a világosabb árnyalat, ami a veszekedést előzi meg. Csak annyit láttam, hogy feszülten hátrahúzza a vállát. Kicsit szélesebbnek tűnt, mint máskor. Szinte összezsugorodni láts
