Aaron mintha egy pillanatra eltöprengett volna a kérdésen.
– Hogyhogy nem fősz meg benne? Túl sok ez a velúr egy ilyen kis stöpszlinek.
Velúr?
Velúr?– Milyen remekül értesz a textíliákhoz, annak ellenére, hogy összesen kétféle öltözéket rejt a szekrényed.
Átsuhant egy érzelem az arcán, de nem figyeltem fel rá időben. Egy pillanatra behunyta a szemét, és mély levegőt vett.
Felpaprikázódott. Egyre fogyott a türelme. Láttam rajta.
Nem fog menni. Nekünk kampec.
Nem fog menni. Nekünk kampec.– Először – kezdte, miután visszanyerte az önuralmát – szinte felfalsz a tekinteteddel. – Elvörösödtem. Lebuktam. – Azután kifogásolod az öltözékemet. Most pedig belekötsz az ízlésembe. Beengedsz, vagy mindig az ajtó előtt váratod a vendégeidet, amíg vérig nem sérted őket?
– Ki mondta, hogy a vendége
