– Aaron – szűrtem a fogaim közt a szót. – Mierda. Joder. – Ömlött belőlem a spanyol szitokszavak áradata. – Egy adománygyűjtő est? Jótékonysági esemény? Ez olyan… hivalkodóan burzsuj. – Megráztam a fejem, olyan hévvel, hogy majdnem kiszabadult a hajam a kontyból. – Sőt, ezer-dollárosokkal-törlök-segget burzsuj. És nem, ezzel igazán nem ítélkezni akarod, de Jesszus! – A fejemhez kaptam, és fel-alá járkáltam a szűk kis konyhatérben. – Igazán szólhattál volna. Ezt már tegnap is mondhattad volna, tudod? Reggel elugrottam volna bevásárolni, Aaron. Készültem volna, nem is tudom, néhány opcióval, amelyek közül választhatsz. Fogalmam sincs, mit csináljak. Van pár elegánsabb ruhám, de egyik sem… megfelelő.
Mierda. Joder.Már hat óra is elmúlt, és…
– Tényleg megtetted volna? – Egy pillanatra kinyíl
