A kőkemény mellkasát.
A forróság felszökött a testemből az arcomba.
Elég! Remegtek a lábaim, és kivert a víz. Csak le kell vennem a köntöst – bátorítottam magam, és megragadtam a gallérját. – Amiatt vagyok így kimelegedve.
Elég! Csak le kell vennem a köntöstAmiatt vagyok így kimelegedve.Átmentem a lakás túlsó végébe, és ellenálltam a kísértésnek, hogy legyezni kezdjem magam, inkább másra gondoltam.
Ruhákra. Nem Aaronra. Nem a szmokingos testére. Sem a mentolos leheletére. Vagy a mellkasára. Vagy bármely más testrészére. Sem arra, amit korábban mondott.
Ruhákra. Nem Aaronra. Nem a szmokingos testére. Sem a mentolos leheletére. Vagy a mellkasára. Vagy bármely más testrészére. Sem arra, amit korábban mondott.Ám minduntalan el akartam fordítani a fejem, hátranézni. Rá.
Nem!
Nem!A szekré
