– Ezt ígértem, nem igaz?
– Bizony – válaszoltam, és nem értettem, hogy mire fel az a fene nagy… titkolózás. Igaz, Aaron már csak ilyen volt. Nem kellett volna meglepődnöm rajta.
Figyeltem, ahogy feljebb húzza a kezét a kormányon, és a szmokingzakó megfeszül a testén a mozdulattól. Nem tudtam nem észrevenni, milyen izmos a bicepsze, és egy pillanatra elkalandoztam, visszatért az a különös érzés, amely úgy letaglózott a lakásomban.
Elvonta a figyelmemet… ez a pasi. A jelenléte, a közelsége, a megjelenése. Újfent. Tárgyilagosan szólva nem volt könnyű bármi mást tenni azonkívül, hogy őt bámulom, ahogy eltörpül alatta az ülés, mint tulajdonképpen minden – különösen, amikor nem beszél, és nekem is a torkomon akad a szó. Ám semmi tárgyilagos nem volt abban, ahogy önkéntelenül végigsimítottam a
