Aaron lehajolt, az ajka a fülem mellett volt.
– Igazán… hangulatos. – Egy pillanatra elhallgatott, de nem húzódott el. Megborzongtam. – Az elején izgultam egy kicsit. Bevallom őszintén. – Éreztem, hogy mosolyra húzódik a szám. No igen, ez a hely egyáltalán nem az ő stílusa. – De most… – folytatta, és az ajka a fülem alatti érzékeny ponthoz ért, amitől egyszerre olvadoztam és bizseregtem –, most úgy érzem, napkeltéig itt maradnék. Sőt, talán egy kicsit tovább.
Kinyílt a szám, ám ahogy meg akartam szólalni, valaki meglökött, és torkomon akadt a szó. Nekilöktek Aaronnak, így szemtől szembe kerültünk egymással. Rögtön éreztem a testemnek feszülő szilárd muszklikat, amelyek délelőtt megcsillantak a napsütésben.
Mintha áramütés ért volna, összerezzentem.
A testem arra késztetett, hogy hajszá
