Bevillant, ahogy egymáshoz simult a testünk. Alig néhány perce.
Sebesebben dobogott a szívem, és próbáltam összeszedni magam, lelassítani a légzésemet. Ömlött a hátamról és a karomról az izzadság, és az egész testem beleremegett abba, amit nem voltam képes elfojtani.
Levegőre volt szükségem, friss levegőre. Az mindig segít.
– Kilépek egy pillanatra – mondtam Isabelnek, és átöleltem.
A nővérem bólintott, de már a zenére figyelt, ami történetesen a kedvenc dala volt. Az ajtó felé indultam, vissza sem mertem nézni Aaronra. Nem bírtam. Egyszerűen… nem ment.
Rendbe kellett szednem a gondolataimat.
Miután átpréseltem magam a táncoló testek tömegén, elhagytam az épületet. Meleg, párás éjszaka volt, jólesett a tenger felől fújdogáló, hűs szellő érintése.
Fellélegeztem, ám csak egy pillanatr
