Aaron egyetlen mozdulattal felkapott, és a lábai közé ültetett. Újabb sóhaj szakadt fel az ajkaimból, ám ennek semmi köze nem volt a kimerültséghez, sem a fejemben kavargó gondolatokhoz.
– Ha aggaszt valami, az nekem is számít, és tudni akarok róla – szólt a hátam mögül. – Ha rólad van szó, semmi sem unalmas, minden érdekel, minden. Érted? – Ösztönösen bólintottam, és elmormoltam egy halk igent. A szívem túl hangosan zakatolt a fülemben. Aaron folytatta: – Ha beszélni szeretnél arról, ami történt, akkor így teszünk. – Olyan gyengéden helyezte a kezét a vállamra, hogy azonnal lefegyverzett. Majd félresöpörte a hajamat, és végighúzta az ujját a tarkómon. – Ha nem szeretnél, akkor beszélünk valami másról. De azt akarom, hogy lazíts. Legalább néhány percre. – Elhallgatott, a hüvelykujja elind
