Aaron érintése leheletfinom lett, megnyugtatott, bátorított, azt mondta nekem: Itt vagyok. Vigyázok rád.
Itt vagyok. Vigyázok rád.– Az egészből egy hitvány sztori lett, amelyben én voltam az a ravasz, mocskos némber, aki osztályzatokért csábította el a professzorokat. A kemény munka és a tanulással töltött éjszakák nem számítottak, mert… nem is tudom, miért. A mai napig nem értem az okát vagy az indítékát. Féltékenység? Egy jó röhögés? De azt tudom, hogy ha fiú lettem volna, Daniel pedig női professzor, én talán sosem estem volna át ezen. Csak a professzor. Őt vádolták volna azzal, hogy fiatalokra gerjed, a diák meg kapott volna néhány jó jegyet. Ehelyett szinte addig zaklattak, amíg majdnem otthagytam az egyetemet. Nem jártam be az előadásokra. Ki sem akartam lépni a házból. Még mindig a
