– Túl sok? – kérdezem a ruhám fodros szegélyét gyűrögetve. Elképesztően csinos, azonnal Insta-romantikusnak éreztem magam, ahogy a testemre simult. A felső részen végigfutó apró gyöngyház gombok ráirányítják a figyelmet a mellemre, pont, mint azokban a korhű drámákban. Visszafogott és nosztalgikus, tökéletes az alkalomhoz.
Ahogy elindulok felé, Mack megfogja a koszorút.
– Nem túl sok – mondja, a fejemre helyezve a virágokat, majd hátralép. – Hadd nézzelek meg.
Mezítláb lassan körbefordulok, és amikor újra vele szemben állok, megfogja mindkét kezemet.
– Te… szenzációsan nézel ki, Cleo. Erős és finom, igazi szigetlakó nő. Most menj, és tedd büszkévé magad.
Ez a néhány lelkesítő szó olyasmi, amiről nem is tudtam, hogy szükségem van rá. Nem hajolok hozzá, hogy megcsókoljam, mert ez a d
