December 24.
Boston
MINDENKI LÁTTA MÁR A SZÖRNYECSKÉKET
– Apa!
Leo kirohan, amikor beállok a ház elé.
– Csak óvatosan a jégen – figyelmeztetem, és megcsókolom a feje búbját. – Nem lenne jó, ha megint ráesnél a bokádra.
Ezen a héten az ünnephez méltó sarkvidéki az időjárás, és állandóan havazást ígérgetnek. A nyakamban lévő szürke sálba rejtem az állam, miközben felkapom a hátsó ülésről a zsákom. Susie meghívott, hogy töltsem otthon a ma estét, ahelyett hogy két hely között zsonglőrködnék a fiúkkal. Ez több szempontból is megkönnyebbülés. Nem akarok egyedül ébredni karácsony reggelén a lakásban, és semmiképpen sem akarom, hogy a fiúknak egy másodpercet is ott kelljen tölteniük. Nem bajlódtam a díszítéssel, mert az olyan lenne, mintha egy börtöncellát dobnék fel. Anya hívott, hogy
