Éjszakai különítmény
1
Ezen az estén nyolc óra után három perccel a fény elhagyta Edgar’s Hill városát. A közterületeket és a házakat bevonta a sötétség, és az otthonok fala közt valami gonosz entitás fonta iszonyatos hálóját az ott élő emberek elméje köré.
Richard Sampson pocakos, mindig jó kedélyű férfiként a helyi postahivatalt vezette. Mindenki úgy emlékezett rá, hogy már gyerekként is kopaszodott a feje tetején. Épp a toaletten trónolt kihűlt széklete fölött, és a mobiltelefonján böngészte a hölgyismerőse képeit. A terve az volt – csakúgy, mint minden este –, hogy keres valakit, aki kellően lengén van öltözve és felkelti az érdeklődést, hogy aztán a szobája magányában, a számítógépen ismét megkeresve könnyítsen egyre kínzóbban feszítő vágyain.
Amikor a feje fölött elaludt a lámpa
