VLADIMIR
Júliusi este volt. Langyos nyári szellő jött a Hudson felől és meglebegtette a függönyöket.
Az asszony a nyitott ablaknál állt és az utcába beforduló kocsikat figyelte. A huszadik emeletről persze minden oly kicsinek tűnt. Megint jött egy mustárszínű autó, de ez sem ő volt. Már megint késik…
Nóra félórája, hogy felöltözött, az új ruháját vette fel. Most bement és a tükörben megnézte magát. Szép volt ez a fehér ruha, elmosódó virágmintákkal, a meztelen karjai még barnábbnak tűntek, szinte csokoládészínűek voltak ebben a félhomályban.
Múlt vasárnap sült le ennyire, mikor kint voltak a tengerparton. Azóta nem is látta Vladimirt…
Egész héten csak telefonon tudtak beszélni. Esti tárgyalásai voltak meg ezek a szakvizsgák. Vladimir egy építészeti irodában dolgozott és ahhoz, hogy ka
