DRÁMA A KASTÉLYBAN
I.
A kastély valamikor tényleg szép lehetett. De az elmúlt évtizedek alatt annyit alakítottak, változtattak rajta, hogy már semmiféle stílusa sem maradt.
A homlokzaton még ott díszelgett az ősi családi címer, de az egyik torony helyén már egy modern napozóterasz volt és az újjáépített balszárny szobáinak hatalmas francia ablakai voltak.
A tízholdas parkban, az évszázados fák útvesztőjében ott volt a régi kápolna, az oltáron mindennap friss virágokkal.
A ház úrnője itt térdepelt már kora hajnalban, kis, törékeny, öreg alakja szinte összeroskadt a bánat súlya alatt. A nagyobbik fia, Árpád, ottmaradt a Don-kanyarnál. Ott, valahol Oroszországban, egy jeltelen tömegsírban…
A másik fia, Miklós, szintén a harctéren és már hetek óta nem jött tőle tábori lap. Lehet, hogy ő
