ÜVEGKALITKA
I.
A keskeny, régi ház a Park Avenue-n úgy húzódott meg az új felhőkarcolók között, mint valami szegény, öreg rokon, aki röstelli, hogy még egyáltalán él. Hogy még nem bontották le, megkegyelmeztek neki, szinte csoda volt.
Jobbra és balra is egy-egy üvegpalota, tábornoki uniformisú fogadó portással, színes szökőkutas előcsarnokkal és olyan expressz liftekkel, melyekben még zene is szólt.
Az öreg házban egy ódivatú, kalitkaszerű lift volt, amelyre most is négyen várakoztak.
Az előcsarnok, a sötét bársonyfotelekkel, néhány porlepte pálmával úgy hatott, mint egy olcsóbb fajta temetkezési intézet.
Négyen álldogáltak itt a félhomályban. Nem üdvözölték egymást, mert egyikük sem lakott a házban. Egy középkorú, jól öltözött úriember, egy másik férfi, akinél nagy csomag volt, egy
