ÁTVÉSZELNI…
I.
A lányt Murielnek hívták, huszonöt éves lehetett. Szemüveges, szeplős lány volt, fakó barna haja ügyetlen kontyban feltűzve a feje búbjára. A pulóverje is fakó barna színű volt és úgy lógott rajta, mintha tévedésből három számmal nagyobbat vett volna. Ormótlan sportcipőt viselt és kockás kötött harisnyát.
– Na, erre aztán nem lehetsz féltékeny! – mondta Zoltán, mikor már kikísérte a lányt és visszajött a szobába.
Ágnes elmosolyodott.
– Hát ennél csinosabbat is felvehettél volna! Ha majd jönnek az ügyfelek és meglátják, nem lesznek elragadtatva!
– Nem is fontos! Ne a gépírónőmbe szeressenek bele, hanem a gyönyörű tengerparti telkekbe. Ez a Muriel állítólag nagyon szorgalmas, becsületes és ami a fő, már dolgozott ingatlanközvetítőnél. Van gyakorlata a szakmában.
– Ha má
