KÜLÖNÖS KARÁCSONY
Nagy pelyhekben hullt a hó. Szinte pillanatok alatt hófehérbe burkolta a kopár fákat és a kis parasztházakat. Az alacsony ablakból nézve most olyan volt a táj, mint egy meseillusztráció valami régi képeskönyvből.
Az embercsempész, egy rossz arcú és rossz szagú ember dünnyögött valamit az idővel kapcsolatban:
– Ha így esik a hó, nagyon veszélyes! Nem is vállalom…
– Nem vállalja? Hiszen már oda is adtuk a pénzt! – Nem érdekel a pénz, nagyságám! Van nekem már annyi, hogy hótomig sem tudnám elkölteni. Annyi népet vittem már át… De nem hóban. Aztán meg más baj is van, Sopronba új oroszok jöttek, akik nem teketóriáznak sokat…
Most a konyhából becsoszogott a vénasszony és rikácsoló hangon magyarázott valamit. Horvátul beszélt, nem értettem egy szót sem, de tudtam, hogy rólu
