Tizenkettedik fejezetCsak négy horgász, négy kitartó férfi volt a folyónál. Hideg, esős idő volt, a lazacvonulás már befejeződött, magasabban már havazott, és küszöbön állt a karácsony.
Preacher behúzta az aznapi harmadik fogását, egy jókora halat, és leszegett fejjel kifelé indult a folyóból. Ez már tényleg nevetséges, gondolta Jack. Nem arról volt szó, hogy Jack és Preacher máskor hosszú beszélgetéseket folytattak volna, de a rosszkedvű, szórakozott hallgatás túlságosan hosszúra nyúlt. Valami komolyan sarokba szorította Preachert.
Jack a fejét csóválva utána ment.
– Hé, Preacher! – szólt utána. – Várj már. Van ma estére elég halunk?
Preacher bólintott, és elfordult, de továbbment a teherautó felé. Jack elkapta az esőköpenye szélét.
– Preacher. Muszáj megkérdeznem. Mi a fene emészt?
