– Esetleg kitalálhatnánk egy nevet az új játszótársadnak – vetette fel Mel.
– Van egy javaslatom. Emma.
– Tetszik – mondta Mel. – Egy régi barátnő?
– Édesanya. Az édesanyám.
– Jaj, de aranyos! Mamád örülne, ha tudná, hogy végre megkomolyodtál.
– Mel… nem félsz… tudod… a szüléstől?
– Egyáltalán nem. Tudod-e, miért, nagyember? Mert John Stone vár a valley-i kórházban, és ha rossz fordulatot vesznek
a dolgok, akkor beadatok magamnak egy nagy adag epidurálist. Utána meg bedobok egy véres steaket és egy nagy korsó sört.
Jack végigsimította a haját a válláig.
– Mel… szeretném, ha beadatnád az epidurálist.
– Jack, talán te félsz?
– Jaj, bébi, ez a szó meg sem közelíti azt, amit érzek! Te vagy a mindenem. És azt hiszem, nem tudom majd elviselni a fájdalmadat. De jelen kell lennem.
Mel
