Tizenhetedik fejezetMel kénytelen volt átmászni a vastag fatörzsön és a sűrű ágakon, ami ilyen hassal jókora feladat volt. Nála volt az orvosi táskája, a kabátgallérját felhajtotta. Előre kellett hajolnia, kicsit beledőlnie a szélviharba, ahogy egyik lábát a másik elé tette. Nem ment sokat, amikor érezte a következő összehúzódást. Hűha, gondolta. Az előző nem is volt olyan régen. De első babánál még sok idő van. Kétségkívül még órákig fog vajúdni, aztán több, mint egy órát kell nyomnia. Nem szabad pánikba esni, van idő bőven. De nem szívesen gondolt arra, hogy vissza kell másznia a fatörzsön a kocsihoz. Majd Jack karban visz. Milyen jó, hogy erős, nagydarab férfit választottam!, gondolta.
A ház verandáján érte a következő. Egy újabb összehúzódás. Mel számolta: szép hosszú volt. Nem férhet
