Bud a salátára összpontosított, felszúrt egyet, és maga elé motyogta.
– Befoghattad volna azt az ostoba pofádat.
Preacher lecsapta a villáját, és ő, aki ritkán káromkodott, és akkor is csak a legindulatosabb pillanatokban, így szólt:
– Ez valami rossz vicc?
Bud felkapta a fejét, és Preacherre nézett.
– Elmesélte – kérdezte a fogát csikorgatva, összeráncolt homlokkal –, hogy ötszázhatvan négyzetméteres háza és medencéje volt?
Preacher Paige-re pillantott, aki viszonozta a pillantását, majd a tekintete lassan Bud felé fordult.
– A bátyám nem érti. Semmit sem jelent, hogy az ember mekkora házban lakik.
– A fenébe is – fortyant fel Bud. – Én csak azt mondom, néha érdemes befogni a szádat. Én csak ezt mondom. Készen hullott minden az öledbe.
Preachernek minden önuralmára szüksége volt,
