VI
Három nappal az esküvő előtt meghozták a menyasszonyi ruhát. Edit az örömtől és az elragadtatástól alig tudott szóhoz jutni. Szinte hozzá se mert érni a gyönyörű, hófehér brokáthoz, csak az ujjai hegyével rendezgette, ahogy kiterítette az ágyra.
Egy külön nagy dobozban volt a mirtuszkoszorú és a fátyol. Ennek nem tudott ellenállni, hogy ne próbálja fel azonnal.
A tükör elé állt és feltette a mirtuszt, aztán megpróbálta elrendezni a dús csipkefátyolt.
Ahogy így nézte magát, mintha orgonabúgást hallott volna, hirtelen olyan érzése támadt, hogy csak álmodja mindezt. Álom lehet ez csak… Ennyi boldogság, ennyi nem is lehet a világon… Csak az ábrándokban, ahogy elképzelte már kislánykorától.
Mariska néni is bejött. Nem győzött dicsérni mindent, a ruhát, a fátyolt.
– Nagyon szép menyassz
