VII
Pontosan fél nyolc volt, amikor Edit elköszönt Miss O’Brientől. Az öreg hölgy elnézést kért, hogy nem kíséri le a kapuhoz. Még megkérte, hogy jól csapja be az ajtót, mert a földszinti lakó állandóan betörőktől fél.
Edit gondosan becsukta a kaput, közben megpillantotta egy földszinti ablakban a gyanakvó lakót is, aki mintha elégedetten bólintott volna.
Beült a kocsiba, és elindult haza.
A rádiót rögtön bekapcsolta, szerette, ha szól a zene, miközben vezet. Így sosem volt unalmas, akármilyen hosszú utat is kellett megtenni. A vidám muzsika ritmusa most szinte szétáradt a lelkében, határtalanul vidámnak érezte magát és olyan boldognak, a gondolatai kizárólag Tibor körül forogtak.
– Szeretem, szeretem, szeretem… – dúdolgatta magában, a dzsessz bolondos dallamára.
A Long Island Expres
