VIII
Hajnal lehetett már, mikor Edit magához tért. A villanyt, úgy látszik, eloltották, mert teljesen sötét volt a helyiségben. Nem tudhatta, hogy egyedül van-e, vagy itt vannak azok is…
Megpróbált megmozdulni, de nem bírt. Belemart a kínzó fájdalom, az egész bensejét mintha szétmarcangolták volna.
A zsák, amin feküdt, csupa vér volt. Az agyában a tompa nyomás furcsa zsongássá változott. Visszahanyatlott a földre, és még jó ideig feküdt újra az eszméletlenség határán.
Csak álmodtam ezt, nem igaz, nem igaz, nem igaz…
Próbálta szuggerálni magának, de nem tudta. A testében égő fájdalom a szörnyű valóságra döbbentette, újra és újra.
Egy idő múlva valahogy mégis feltápászkodott. Most már tudta, hogy a szobában nincs senki. Elmenekültek. Nem kerülnek villamosszékbe…
Villamosszék…
Ez a sz
