– Ines sem angyal – jegyezte meg egy szemüveges olasz fiatalember. – Ha megvadul, igazi őrült spanyol! Ilyenkor tör, zúz, nem lehet bírni vele! Én aztán igazán tudom…
– Honnan? Már látta ilyenkor? – kérdezte egy amerikai hadnagy.
– Csakis ilyenkor láttam. Én ugyanis a férje voltam két évig – tette hozzá szerényen a szemüveges.
George-nak sehogy sem tetszett ez az egész.
Legszívesebben máris elment volna, de nem hagyhatta itt a pácban Barckert. Már alig várta, hogy megmondhassa neki a véleményét a „nagystílű” nőiről… A fényűzően berendezett főúri szalonról, ahol olyan hangnemben kiáltoznak egymásra, mint egy kikötőnegyedbeli bordélyházban.
Nem, ebből a társaságból nem kérek többet, gondolta. Ez a festőnő elég szimpatikus, és vannak értékes megfigyelései. Esetleg ezzel fenntartja az ism
