Azonnal…
Minden nap, amit itt töltenek, csupa szorongás és félelem számára. Hátha Anna találkozik Doweryvel. Elvégre nem tilthatja meg neki, hogy kilépjen az utcára.
A múltkor elment a Giardino Borghesébe, mert Zoltánkának megígérte, hogy megmutatja a hattyúkat a kis tavon.
– Óriási sétát tettünk – újságolta vidáman. – És mennyi szépet láttunk, igaz, Zoltánka? Holnap is megyünk, kivisszük a labdát is, van gyermekjátszótér…
– Maradjatok inkább itthon, labdázni itt is lehet – mondta akkor, és maga is észrevette, hogy a hangjának valami furcsa, szinte könyörgő színezete volt.
Anna csodálkozva nézett rá.
– Ahogy akarod, Zoltán – válaszolta, és azóta nem megy sehová. Ott ül naphosszat a kis kertben, Istenem, ha megmagyarázhatná neki, hogy félti, hogy nem meri kitenni egy véletlen találkoz
