– Nem… Ezt nem kívánhatom tőle…
Tekintete most ösztönösen a leanderek alá tévedt, ahol Zoltánka játszott.
– A gyerek összeköt minket, már azért sem tehetném…
George-nak most megint eszébe jutott egy pillanatra a kis Filippo. Hát olyan nagy kapocs egy gyerek? Vajon Giovanna is így érez őiránta? Nem, az más, egészen más…
– Menj most, George, nem szeretném, ha Zoltán találkozna veled!
– Én sem szeretném! Már találkoztam vele, mióta Rómában vagyok.
– Zoltánnal? Hol?
– A Piazza dell’Esedrán, egy estélyen.
– Az nem lehet, ő nem jár estélyekre!
– Valaki rosszul lett, és orvost hívtak. Véletlenül éppen őt. Sokáig beszélgettünk, ő egyetlen szóval sem árulta el magát. Feltártam előtte a lelkemet, a mélységes bánatomat, hogy te meghaltál, hogy elvesztettelek!… Sablonos vigasztaló szavakat mo
