Egy nálam nem sokkal idősebb leány próbálta a kígyózó fonalakat takaros gombolyagokba csévélni, hogy aztán eladhassa. Látszott, hogy olcsó növényi festékkel színezték mindet. A fiatal férfi felnevetett, mély, harsogó nevetéssel, és észrevettem, hogy megmozdítja az ujjait, amitől a fonalak ide-oda tekeregtek, így képtelenség volt megfogni őket. A lány is nevetett, bár igyekezett komolyságot erőltetni magára.
Olyan váratlan volt ez a jelenet, annyi öröm volt benne, hogy nem bírtam levenni róla a szememet. Olyat már láttam, hogy egy nő tartja az ujját a fonalgombolyításhoz, de férfit még soha. Milyen férfi lehet, aki segít egy nőnek fonalat gombolyítani?
A fiatalember évekkel idősebbnek látszott nálam, akár húszesztendős is lehetett. Rövid, sötét szakállt viselt, sűrű haja a szokás szerint
