Ezután heteken át böngésztem az Írást, rábukkantam Illés, Dániel, Elizeus és Mózes furcsa történeteire, a látomásaikra tüzekről, vadállatokról és a lángoló szekértrónusokról. Vajon súlyos vétek azt hinni, hogy Isten nekem is látomást küldött? Akkoriban nem tudtam eldönteni, hogy a látomásom áldás vagy átok. Hinni akartam, hogy ígéret arra: a bennem lobogó fény egy nap majd felragyog, hogy láthatóvá válok ezen a világon, hogy meghallanak – mégis attól tartottam, talán figyelmeztetés arra, hogy az ilyesfajta vágyak hiábavalók. De az is lehetséges, hogy a látomás nem jelentett többet, mint hogy valamiféle démoni kórság szállt meg. Idővel egyre kevesebbet gondoltam az esetre, végül el is felejtettem. És most újra itt volt.
A szoba túloldalán úgy hevert a felborult varázsedény, mint egy apró,
