– De miért? Mit csinálnak ott?
– Istenen elmélkednek, olyan szenvedéllyel, ami szinte elképzelhetetlen. Imádkoznak, böjtölnek, énekelnek és táncolnak. Én túlságosan szenvedélyesnek találtam mindezt. Kétkezi munkát is végeznek, növényt termesztenek, vizet hordanak, ruhát varrnak és a többi, de az igazi munkájuk a tanulás és az írás.
Tanulás és írás. A gondolat csodálattal és izgalommal töltött el. Hogyan létezhet ilyen hely?
Tanulás és írás.– Vannak köztük nők is?
– Én magam is ott éltem, nem? Ugyanannyi nő él ott, mint férfi, ugyanaz a lelkesedés hajtja őket, egy a céljuk. A vezetőjük is nő, Szkepszisz, és nagy tisztelet övezi körükben Isten női szellemét. Görög nevén, Sophiaként imádkoztunk hozzá.
Sophia. A név felfénylett az elmémben. Miért nem imádkoztam még soha hozzá?
Sophia.Jal
