A tálat elvettem a kezéből, kibontottam a zsákvászonból, láttam, hogy az alján még mindig ott kunkorodik a vörös fonal, és megnyugodtam. Akkor jöttem rá, tudom, mit mondjak neki Jézusról, de félek megvallani.
Az egyetlen szöveg, amit apám eltiltott előlem, az Énekek éneke volt, a költemény, ami egy nőről és a szerelmeséről szól. Emiatt persze megkerestem, és négyszer elolvastam. Ugyanúgy elöntött a forróság, és ugyanúgy bizsergett a combom az olvastán, mint amikor Jézust figyeltem a tisztáson. A szöveg töredékei még mindig ott éltek bennem, és most könnyen felidéztem.
Énekek énekeAz almafa alatt költöttelek fel…
Szerelmesem benyújtotta kezét a résen,
és szívem felindult iránta…
Sok víz sem tudja eloltani a szerelmet,
folyók sem tudják elsodorni…
Visszatértem a szobámba, tekercseimet
