xiii.
Egyik reggel Tábitával mézes süteményt eszegettünk, Jalta pedig egy Oziriszről szóló egyiptomi történettel nyűgözött le minket, akit megölt és feldarabolt, majd újra összerakott és feltámasztott Ízisz istennő. Néném nem fukarkodott a véres részletekkel. Tábitát annyira lenyűgözte az elbeszélés, hogy enyhén lihegve kapkodta a levegőt. Odabólintottam neki, mintha csak azt mondanám: a néném mindent tud.
– Ez valóban megtörtént? – hüledezett Tábita.
– Nem, kedves – felelte Jalta. – Ezt a történetet nem kell szó szerint érteni, de attól még igaz.
– Nem értem, hogyan – válaszolta Tábita. Én magam sem voltam biztos benne.
– Úgy értem, hogy a történet bennünk is lejátszódhat – folytatta Jalta. – Gondoljatok bele: az élet, amit éltek, bármikor darabokra hullhat, mint Ozirisz, és azután ö
