— Oké, azért ne harapd le a fejem.
— Inkább mesélj az egyetemről. Tudni sem akarom, mit pletykálnak rólam a városban.
— Pedig nagyon érdekes téma vagy, és lehet, hogy engem is érdekel.
— Ne már, Jack! Mi olyan érdekes abban, hogy váltok néhány szót egy emberrel?
— Hogy szóba álltál egy emberi lénnyel?
— Nagyon vicces — feleltem, amikor megszólalt Jack telefonja. Tudtam, hogy az anyja haza fogja hívni, mert megtudta, hogy nyilvánosan mutatkozik velem. Mindig ez volt. — Tudom, menned kell — mondtam, s bekaptam az utolsó szem krumplit.
— Hazaviszlek előtte — mondta, miközben zsebre tette a telefont és intett a pincérnek.
— Haza tudok menni egyedül is. Szükségtelen. Vannak dolgok, amik nem változnak — mondtam. Felálltam és az órámra néztem.
— Hé, Sonia, mindig a barátod voltam.
