— Ugye tudod, hogy egyedül is meg tudom csinálni? — kérdezte, mikor kezembe vettem két tálat.
— Persze, de szeretnék segíteni. Nagyon rossz előérzetem van ezzel az estével kapcsolatban.
— Ismered őt, igaz? Miatta maradtál ki néhány este, igaz? — kérdezte, én pedig bólintottam.
— Apám is tudja? — kérdeztem, s kíváncsian fürkésztem az arcát. Brigitte nem volt itt esténként, így érdekelt, vajon honnan tudhatja.
— Nem hiszem. Egy barátnőm pletykálta, hogy többször is látott vele a városban suli után. Ebből gondoltam, hogy találkozgattál vele.
— Igen, és nagyon remélem az este érdekében, hogy apám erről semmit sem tud — sóhajtottam egyet, miközben elindultam kifelé.
Szépen elhelyeztem a tálakat, nagyon ügyelve arra, hogy minden mozdulatommal látszólag teljesen véletlenül hozzáérjek
