Minden bátorságomra szükségem volt, hogy vissza merjek menni a házba. Nem tudtam szabadulni az éjszaka emlékétől.
Vajon miért nem olyan volt ez is, mint egy álom?
Az az üvegfal mindig segített, hogy képes legyek két lábbal állni a földön. De most…
Ha mégis apámnak van igaza? Ha egy szörnyeteg vagyok, és nem tudok róla?
Akkor Kale-ről is le kellene mondanom. Nem akarnám őt is bántani.
Megtettem az első néhány lépést, de aztán megálltam. Ahogy közeledtem a ház felé, egyre kevésbé kaptam levegőt. Mintha kiszívták volna az összes oxigént a bolygóról. Meg kellett állnom, és megtámaszkodnom jó néhány percre.
Most először volt olyan érzésem, hogy nem álom volt, amit láttam. Hogy csak menekülök az igazság elől, és ez kikészített.
Fogalmam sem volt, hogyan jutottam be a házba. Behunyta
