A nap fenn volt az ég tetején, és melegen sütött. Egy csodás nyári délelőtt lehetett valahol vidéken. A New York-i házunknak nem volt akkora kertje, hogy ennyi ideig futhassunk benne.
Nem is értettem, mi előle szaladunk ennyire, amíg a fák ágai elrejtettek minket. Ahogy elfogytak a fák és kiléptünk a napfényre, elhatalmasodott rajtam a fájdalom. Határtalan és kibírhatatlan fájdalom kezdte uralni a testemet. Felnéztem, mert tudtam, hogy a fájdalom és a fáradtság megállásra fog késztetni. Tudni akartam, ki ő és hol vagyok. Honnan jönnek ezek az ostoba álmok? Megállt egy pillanatra és hátranézett. Mintha tudta volna, hogy nem bírom tovább. Mintha megérezte volna a jelenlétemet.
A ruhája, a haja, az arca, a keze, minden csupa vér volt. Nem is láttam igazán a vonásait. Csak állt ott néhány
