— Nem akarok itt lenni — mondtam, ahogy a tükörképemet bámultam a hatalmas üvegablakban.
Borzalmasan festettem, és nem éreztem magam idevalónak. De apám szerint szükségem volt egy kis pihenésre, és az itteni orvosok majd segítenek nekem. Csak azt nem tudtam, miben, hisz’ teljesen jól éreztem magam.
— Már csak két nap, Sonia, és hazamehet. Én sem látom indokoltnak, hogy itt maradjon — felelte az orvos, és a papírjaiból felnézve egy mosolyt küldött felém.
Hát erre rájöhetett volna két héttel korábban is. Annyi ideje tart itt fogva, és nem életem legkellemesebb vakációja. Az itt élő emberek mind bolondok. Már három napja nem is volt kedvem kimenni a társalgóba. Csak ültem a szobámban és azt képzeltem, hogy egy toronyszobába zárt hercegnő vagyok, akit nemsokára megment a szőke herceg. Cs
