Korán reggel csörög a telefonom, látom, hogy Nóra az. Tudom, hogy arra kíváncsi, beszéltem-e Gáborral. Este már írt Messengeren, de nem volt erőm csetelni. Olyan szerencsétlennek és nevetségesnek éreztem magam.
– Nem tudsz aludni, Nóra?
– Gépnél vagy?
Felnevetek, miközben kiveszem a fogkefét a pohárból.
– Most viccelsz, ugye? Éppen anyaszült meztelenül mosok fogat.
– Ne már, Fanni! Én már megittam két kávét, és egy órája a repjegyeket nézegetem.
Kiköpöm a számban lévő vizet.
– Isztambulba?
Pár másodpercig hallgat, majd már-már dühösen csattan vissza.
– Hát hova máshova? Most nehogy azt mondd, hogy tegnap csak hülyítettél, mert én már este török zenét hallgattam. – Ezen mindketten felnevetünk. – Vagy ugye nem azt akarod mondani, hogy nem beszéltél Gáborral?
– De. Beszéltem vele. N
