Úgy teszek, mintha a kapaszkodásra kéne koncentrálnom, pedig cseppet sem okoz gondot az állás. Arra számítok, hogy itt hagy (hiszen siet), és majd az asszisztensnő beadja az injekciót.
Nem bízza a véletlenre a dolgot, ugyanis egyenesen elém áll, és a szemembe nézve ismétli:
– Húzza föl a szoknyáját, kérem!
Legalább most megkért.
Jó, jó. Tudom, hogy orvos, de képtelen vagyok elvonatkoztatni attól, hogy igenis férfi, és látom, hogy néz rám. Na meg ahogy én nézek őrá. Az étteremről meg nem is beszélek. Ott szó szerint flörtöltünk. Legalábbis azt hiszem, mert a flört, mint olyan, évekkel ezelőtt kiesett az értelmező kéziszótáromból.
– Maga fogja beadni?
– Miért? Maga akarja magának?
Elmosolyodik, tudom, arra céloz, hogy „orvos” vagyok. Igen, biztos így idézőjelben mondja magában. Megjeg
