A biztosító előtt le a kalappal, ugyanis mindent intéztek. Nórát csak arra kérték, hogy maradjon mellettem, ők hívták a mentőt, és megadták a pontos címet is.
Amikor meghallom a szirénát, ismét elbőgöm magam.
– Ennyire fáj?
– Hát fáj… De sokkal rémisztőbb, hogy elvisznek egy török kórházba.
– Ne aggódj!
– Emlékszel a reptérre?
Felém fordul, és elhúzza a száját.
– Annál csak jobb lesz a kórház…
A park szélénél villódznak a fények, Nóra elindul az irányukba, hogy megmutassa, hol vagyok.
Pár perc múlva két férfival és egy nővel tér vissza, valamint egy hordággyal. Mindenki köszön nekem, majd a lábamat kezdik forgatni. Őszintén szólva a sebem kezd kevésbé izgatni, rájövök, hogy idegenben pocsék érzés betegnek lenni. Honvágy támad fel bennem, legörbül a szám.
Nagyjából elmeséljük a tö
