Fél napot szántunk a bazárra, de elment az egész napunk rá. Iszonyúan fáradtan térünk vissza a szállásra, az éhségünket simittel csillapítjuk, amit lépten-nyomon lehet kapni az utcai árusoknál. Ez tulajdonképpen egy perec, ami többféle ízben létezik, van sós, magvakkal megszórt, de olyan hely is akadt, ahol kettévágják, és megkenik Nutellával, mintha valami kalács lenne.
Elég olcsón túl lehet élni Isztambulban, ha az embert nem érdekli az étel.
– Leszakad a lábam – masszírozza Nóra a bokáját, miközben én a hajamat fésülöm ki.
– Figyelj! Arra gondoltam, hogy este is a nyakunkba vehetnénk a várost.
– Mindenképp – lép be az apró fürdőbe, hogy ő is megnézhesse magát a tükörben.
Utálom ezt. Ha valaki ott ál a tükör előtt, miért megy oda a másik? Nóra is szinte kitúr, de nem teszem szóvá, f
