A reggel ugyanolyan, mint otthon, bármelyik kórházban. Korán bejön a nővér, megnézi a váladékgyűjtő tasakomat, lázat mér, majd megkérdezi, hogy aludtam. A reggeli egész jól néz ki. Három zsömlét, sajtot, olívát és paradicsomot kapok, narancslé és kávé kíséretében.
A tegnapi kinézetemből kiindulva most úgy döntök, hogy a külső az első, ezért megtisztálkodom, fogat mosok a fogkefével, fogrémmel, amit kaptam, és szépen megfésülködöm. A sminkcuccom a szállodában van, de nem olyan vészes a látvány. Közlekedni nem túl bonyolult. Simán tudom használni a bal lábamat is, csak a tasak miatt nem tehetem le az egész talpamat. Hol lábujjhegyre, hol a sarkamra gördülök, de járok, és ez a lényeg. Ha a tasak eltűnik, még könnyebb lesz.
Pont az ágyhoz igyekszem vissza, amikor bejön az orvos, és becsukja
