A szállodához vezető úton természetesen mindent elmesélek Nórának. Olykor döbbent szemeket mereszt rám, máskor meg a könnyei csorognak a nevetéstől. Lehet, hogy így utólag valóban viccesen hangzik a sztori, de ott, abban a pillanatban igenis kínos volt.
– Simán felhúzta a szoknyádat?
– Kért engedélyt, de igen.
– Jaj, de kedves… – kacag fel Nóra. – Felhívom a figyelmedet, hogy a tizenvalahány milliós megjegyzésed mellett arra is kitértél, hogy itt nincs nemi erőszak.
– Arra te tértél ki! És tizenötmillió. Egyébként nem volt erőszakos. Orvos. Injekciót kellett beadnia.
– Jó, persze, csak húzlak! – Kinézek az utcára, kezdem megkedvelni ezt a forgatagot. Ugyanolyan ijesztő, mint elsőre volt, de lüktetni kezd bennem az adrenalin, úgy érzem, mintha ez a hely mindig is része lett volna az él
