Egy ideig látom Nórát, de ahogy halad a sor, ő is eltűnik a szemem elől. Feszengek, és csöppet sem olyan örömteli ez a várakozás, mint sejtettem. Azt hiszem, ennek az az oka, hogy tudom, Ramiz nem jön el. Negyed három van, ha itt akart volna lenni, akkor már itt lenne. Húsz év után az ember nem érkezik késve egy találkozóra. Persze nem hibáztatom, hiszen valószínűleg ő nem is emlékszik arra a bizonyos levélkére, amit írtunk.
Valószínűleg boldog.
Ez egyrészről megnyugvással tölt el, másrészről viszont még szerencsétlenebbnek érzem magam.
Az elmúlt negyedórában sokféleképpen elképzeltem a találkozást. Volt olyan, amiben csak kukán néztük egymást, mert nem voltunk biztosak a másik kilétében, és olyan is, hogy szó nélkül, nevetve megöleltük egymást, annyira örültünk a viszontlátásnak. Egy f
