Reszket a kezem, teljesen kifordultam magamból. Olyan hihetetlen ez az egész, pedig Nórának talán igaza van. Egy gyakori vezetéknév lehet…
A számot pötyögöm a papírról, Nóra közben mellettem támaszkodik a matracon. A testsúlyától eldőlve, görbe háttal ellenőrzöm többször is, hogy helyesen ütöttem-e be a telefonszámot.
– És mit mondasz neki?
Leengedem a mobilt.
– Szerinted meg kéne terveznem?
– Hát elég hülyén hangzana, ha belecsapnál a közepébe. Hogy mondod majd? „Helló, tegnap találkozóm lett volna egy Özdemirrel, és te is az vagy. Nem ismered véletlenül?”
Igen, ez így elég pocsékul hangzik. Ráadásul ciki is, hiszen tud a randevúmról, és elég szánalmas, hogy én Budapestről iderepültem, míg a másik fél tojt eljönni. Ennek ellenére úgy vélem, a spontaneitás lesz a legjobb megoldás, me
