Mivel Nóra nem jön ki a fürdőből, ezért anélkül indulok le a hallba, hogy elköszönnék tőle. Ismerjük egymást, nem vesztünk össze, mindössze elmondta a véleményét, és ő is tudja, hogy ez azért bánt annyira, mert igaza van.
Szinte remegnek a combjaim, ahogy lefelé lépdelek a lépcsőn. A talpamon is megfeszül a bőr, próbálok óvatosan haladni.
A recepciós bólint, én pedig elnézek az előtér másik végébe.
Ott van.
A bőrkanapén ül, kissé előredől, a lábai enyhén terpeszben nyújtóznak, miközben a telefonját nézi. Adódik pár másodperc rá, hogy szemügyre vegyem. Reggel óta átöltözött, legalábbis a farmerját lecserélte. Koromfeketében van, de még ez is jól áll neki. A cipőjétől a zakójáig minden fekete, csak a csuklóján és a nyakában csillan meg az ékszer.
Lépek egyet, ő felkapja a fejét, és rögt
