Az „orgia” és a „tébolyult” szavak visszhangzanak a fülemben. Mosolyra húzódik a szám, de szerencsére nem látja, hogy jót mulatok a megjegyzésén. Nem tudom, szántszándékkal fogalmaz-e mindig ilyen szenvedélyesen, már-már testiséget is belevonva a közléseibe, de jól csinálja.
– És hova?
A lábamra sandít.
– Először is. Gyalog megyünk. Nincs messze, de kissé fölfelé kell majd baktatnunk. Remélem, bírni fogja!
– Persze. Már megjártam az összestoppolt talpammal a Kék Mecsetet, az Hagia Sophiát és a Topkapi Szerájt is.
– Micsoda lendület – mosolyodik el, miközben szemléltetve a libbenő ritmust, meglöki a szoknyám szélét, ami széles ívet ír le a levegőben.
Tetszik, ahogy életre kelti a szavakat és felöltözteti őket. Tetszik, ahogy mozgást, dinamikát visz mindenbe. A közlését folyton alátáma
